A mágia és a varázslat a mai napig mit sem veszített „varázsából”. Ám ebben a témakörben a vélemények erősen eltértek, eltérnek egymástól. Azt tudjuk, hogy a régi korok embere ott is hitt a mágia erejében, ahol a természet erői voltak jelen. Féltek a varázslóktól, ugyanakkor védelmet is kerestek náluk. A beléjük és cselekedetükbe vetett hit lehetőséget adott arra, hogy magyarázatot adjanak, kapjanak a megmagyarázhatatlanra.

Az ősi magyar hitvilág szerint a sámánizmus a lélekhitnek az a változata, amely szerint vannak természetfeletti lények, akik a közönséges halandókat már születésük előtt arra választják ki, hogy emberfeletti képességű személyekké, sámánokká legyenek. A kiválasztott a természetfeletti lényekkel kétféle módon érintkezhet: vagy azok költöznek belé, vagy a sámán megy a birodalmukba. Ilyen módon teljesítheti feladatait, vagyis megtudhat térben és időben távoli dolgokat, valamint gyógyíthat. A táltos is a magyar népi hitvilág természetfeletti erejű személye, amely már születésekor megnyilvánul, mert jellel jön a világra. Jellemző tevékenysége a viaskodás: a táltosok kerekek (vas és tüzes kerék), különböző színű lángok (kék és vörös), ellentétes színű csődörök (szürke és pej), leginkább pedig bikák (fekete, füstös és fehér szőke) alakjában küzdöttek meg egymással. A viaskodás célja az időjárás eligazítása, jóra vagy rosszra fordítása. Előre tudták, hogy hol, mikor, milyen alakban és kivel kell megvívniuk.

A regős is varázsló, énekmondó. A nyelvészek és a magyar őstörténet kutatóinak véleménye szerint a régi magyarok sámánjainak, varázslóinak, ráéneklőinek egyik elnevezése is lehetett. A regősök ősi, pogánygyökerű, varázserejű jókívánságokat mondtak a háziaknak, a szokás legfontosabb mozzanata ugyanis a jókívánságok kifejezése. A regősök eredetileg nem közönséges köszöntők, hanem varázslók voltak, akiknek hatalmukban állt a szavakkal kifejezett jókívánságok valósággá idézése is. A "reg" szó hevületet jelent, a sámán extázisára, rejtekezésére utaló kifejezés.

A sámánok, táltosok, varázslók manapság a mese és mondavilág szereplői: a népmesében, tündérmesében, varázsmesében a köznapi a természetfelettivel, vagy legalábbis a rendkívülivel van keverve. Jellemző bennük a naiv hit a csodálatos, emberfeletti lényekben, amilyenek a tündérek, boszorkányok, a garabonciás – a régi pogány vallás maradványai - továbbá jellemző rájuk a bűbájosság, varázslás vagyis csodás átváltozások.