Az ERDŐ varázslatos, különös hely. Olyan lények élnek itt, akik máshol nem.
Állatok, növények léteznek egymás mellett harmóniában. Az erdőben törvények vannak, tiszta és világos mindennek a helye, szerepe.

Ciklusok vannak, melyek szabályosan ismétlődnek, nincs kivétel, a fa minden ősszel hullatja a levelét, és a medve minden tavasszal előbújik a barlangból. A gyerekeknek nagyon fontosak a korlátok, a kapaszkodók, az erdő kiszámíthatósága megnyugtatja, rejtélyessége pedig ámulatba ejti őket. Szinte minden korosztály szereti az ezeket a meséket. A következőkben kifejtem milyen általam megismert típusai vannak.

Az első szereplői az ÁLLATOK. Nekik legtöbbször emberi tulajdonságaik vannak. Mindig van egy állatgyerek, akivel a mesehallgató azonosulhat. Ugyanolyan problémái vannak, mint az embergyerekeknek, féltékenység, félelem, becsapás…Valamilyen tanulság mindig van, a gyerek a mesék segítségével kerül közelebb az alapvető erkölcsi értékekhez.
(Franklin, Zokni, a kis holló, Erdei iskola). Másik altípusa ezeknek a meséknek az ismeretterjesztő jellegű történetek, ahol az állat saját tulajdonságai szerint viselkedik, így a gyerekek a mesén keresztül ismerik meg az állatvilágot. Ilyen például a Vuk.

 

A második típus a MÁGIKUS erdei világ. Ezekben a mesékben szerepelnek tündérek, manók, törpék, koboldok. Kicsi lények ők, akik a gyerekek kicsiségéhez közel állnak. A gyermeki lélek amúgy is – bizonyos nézetek szerint – közel áll a természeti lényekhez, láthatják a manókat, tündéreket. Az erdő itt egy más életforma helyszíne, más szabályok érvényesek.
Az állatok ezekben a mesékben együtt élnek a manókkal, erdei lényekkel és jól megférnek egymással. Ilyen a legtöbb meséje Wass Albertnek, ilyenek Tove Jansson Múmin történetei, vagy Berg Judit Csiribí és Panka meséi, és Békés Pál Félőlény című meseregényét is ide sorolhatjuk.

 

 

 

A harmadik az ELVESZVE AZ ERDŐBEN típusú mese. Itt Dantét idézhetnénk „Az emberélet útjának felén, egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.”
Ezekben a mesékben az erdő az átalakulás helyszíne. Két állomás közötti kényszerű megálló, ahol általában valami baj történik, vagy várakozni kell. Minden ilyen mesének sajátossága, hogy az, aki bemegy az erdőbe, átalakulva jön ki onnan. Vagy legyőzi az ott rá leselkedő veszélyt, (Benedek Elek: Fekete havas, Perrault: Hüvelyk Matyi, Grimm: Jancsi és Juliska), vagy kivárja, amíg eltelik a várakozás ideje, és újra előléphet (Hófehérke, Vadhattyúk).
Ezeket a meséket elemezve nekünk felnőtteknek is komoly mélylélektani utazást kellene tennünk, hogy megnézzük melyik szerepszemélyiségünk veszett el az erdőben, mi az bennünk aki otthagyja egyedül a saját gyermekét, hogy felnőjön végre, és ki az az óriás, akit legyőzhetünk. A gyerekeknek ezek az élmények elemzés nélkül is átmennek, kicsi lelkük pontosan megérzi, ha egy igazán jó mese megpendít bennük valamilyen húrt, aminek segítségével feldolgozhatnak egy félelmet.

Boldizsár Ildikó mesekutató szerint mindig figyeljünk arra, melyik az a mese, amit gyermekünk többször kér, mert abban van egy olyan vonulat, amivel ő még dolgozik. Meséljük hát el sokszor, mert a jó mese gyógyíthat!

Ha ősszel kirándulunk az erdőben, ne felejtsünk el felkészülni néhány erdei mesével, és akár séta közben, akár pihenéskor a szendvicset majszolva meséljük el gyermekünknek, mert az erdő közepén még varázslatosabban hat egy ilyen mese, mint otthon a városi lakásban!

Kaposi Ildikó
FSZEK Központi Könyvtár

 

 

 

 

 

Októberi programok