A legkisebb fiú

A mesék állandó szereplője a legkisebb fiú. Lehet a királyé, vagy épp a szegény emberé. Sorsa a legnehezebb, kalandos útja során olyan támogatók segítik, akik csodákra képesek, és elvégzik helyette a szinte lehetetlen feladatokat, így a mesék végén mindig eléri a célját. Ez az alaptörténet erősíti a mai kor gyermekét abban, hogy kemény akarattal, kitartással, megfelelő segítséggel elérheti vágyott célját.

Ebben a hónapban kiemelten foglalkozunk Benedek Elek meséivel, születésének 150.évfordulója előtt tisztelegve. Számos helyen lesznek a Népmese Napjához kapcsolódó rendezvények.

 

„A magyar mesében a hős igen gyakran a legkisebb fiú. Különösnek hat a dolog, amikor ma inkább az elsőszülöttségi joghoz vagyunk hozzászokva.
E rejtély pompás megoldását adja László Gyula A honfoglaló magyar nép élete c. könyvében. A kielégítő, megnyugtató felelet a magyarság ősi hiedelmei és hagyományai közt keresendő.
Tudjuk azt is, hogy Attila a legkisebb fiát szerette legjobban, az is lett utóda, Árpád utóda is legkisebb fia lett. A legkisebb fiú különleges jogait mai napig őrzi a népi jogszokás: az apa házát, háztartását a legkisebb fiú örökli, a fölosztott vagyonból ő választhatja ki a részét először.”

„Ha a mese a mítoszból, azaz az ősvallás törmelékeiből keletkezett, akkor a magyar népmesék sok fel nem ismert ősvallási hiedelmet őrizhetnek napjainkig.
A magyar népmesék rokonszenves hőse a fitestvérei sorában harmadik, egyúttal legkisebb királyfi. Ő az, aki jó szívével, eszével, ügyességével, erejével, jóindulatú társai és bűvös tárgyai segítségével megfelel a próbákon. Az ármánykodók cselszövései ellenére elnyeri a szomszéd király leányának kezét és fele királyságát.
Ismerős történet ez, számtalan változatban hallottuk és olvastuk mindannyian. Így lehetett ez ezer évek óta: nemzedékek sora nőtt fel a hasonló történeteken.
A szkíta eredetmonda görögöknél fennmaradt változatában Héraklésznek Hülaiától három gyermeke született: Agathürszosz, Gelónosz és Szküthész. Héraklész rájuk hagyja íját és övét, a rajta függő arany ivócsészével együtt azzal a feltétellel, hogy ha felcseperedtek, azé legyen közülük a királyság, amelyikük úgy tudja megfeszíteni az íjat, és úgy köti meg az övet, mint ő. A fiúk közül Szküthész, a legfiatalabb birkózott meg a feladattal s ő lett a szkíták névadó fejedelme.
A történet Hérodotosznál fennmaradt másik változata is a harmadik, a legkisebb fiú sikeréről számol be. Ebben Heraklész Targitaosz, azaz „Har(cos) géta” néven szerepel, szintén három fia van s közülük azé lesz a királyság, aki az égből hullott ekét, jármot, csatabárdot és ivókupát megkaparintja. Azonban a két idősebb nem tudja felvenni a királyságra jogosító szimbólumokat, mert azok égni kezdtek, amikor hozzájuk közeledtek. Így a királyság a legkisebb fiúé lett, akinek a tárgyak megengedték, hogy felvegye őket.
Ez persze csak mítosz. Van azonban történelmileg hiteles példa is, ami bizonyítja, hogy a mese évezredek tapasztalatát közvetíti felénk.
A hun korban Atillának azt jósolták a táltosai, hogy a birodalma elbukik ugyan, de a legkisebb fia újra felemeli azt. A történetet Priszkosz rétor művének fennmaradt töredékeiből ismerjük. Ő feljegyezte, hogy Atilla puritán egyszerűségével tüntetett a birodalmi pompa közepette: egyszerű volt ruhája, tányérja, evőeszközei, s egyszerűek voltak a gesztusai is. Hallgatagon és komoran, minden érzelemnyilvánítás nélkül ült a lakomán, még udvari mulattatójának tréfáin sem nevetett. Priszkosz egyetlen alkalommal mégis észrevehette a világ urán az ember megnyilvánulását. Az önmaga szobrává keményedett Atilla arcán a derű és az elégedettség fénye villant át, mikor legifjabb, Irnik nevű fiára pillantott. Ez annyira feltűnt Priszkosznak, hogy egy görögül tudó asztaltársától megkérdezte az okát. S a hun ekkor elbeszélte, hogy azt jósolták Atillának: dinasztiája egyedül e fiának köszönhetően fog további generációkon keresztül dicsőségben fennmaradni.
A beteljesült hun kori jóslathoz fűződő történet olyannyira emlékeztet meséink fordulataira, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni: népmeséink valamelyik sztyeppi birodalom, talán éppen a hun királyság ünnepnapjairól tájékoztatnak.
Nyilván már a hunok idejében is élt az a ma is eleven hagyomány, miszerint a legkisebb fiú marad az atyai házban, ő az, aki gondozza elöregedett szüleit.”

Budavári Klára
gyermekkönyvtáros
FSZEK XVIII/3.

 

 

 

 

Benedek Elek Kamarakiállítás és Emélkülés